Tegnap egy nyers oldalon láttam valami Pumpernickel-félét. Hű, de jól nézett ki. Így a mai zabtejből és máktejből megmaradt törmeléket nem dobtam ki, hanem némi ezmegaz hozzáadásával ezt gyúrtam belőle. Az eredeti receptjét nem olvastam el, saját kútfőből ezt ilyennek képzeltem el.

Szóval:  a házi zabtejből és máktejből megmaradt törmelékhez adtam a következő hozzávalókat. Kis vizet nyers sütőtökkel együtt összeturmixoltam, ezt tettem a törmelékhez. Tettem bele egész lenmagot, őrölt sárga lenmagot, zabpelyhet, útifű maghéjat, darált diót, mazsolát, mézeskalács fűszerkeveréket, chia magot, mindezekből annyit, hogy gyúrható kenyér legyen.

Egy darabig várni kell, hogy a lenmag és az útifű maghéj beszívja a nedvességet, és kemény legyen a kenyerünk, szeletelni lehessen.

Ha már kemény, vekni cipót formázunk belőle, és elszeleteljük. A szeleteket aszaló tálcájára tesszük és megaszaljuk. Ha nincs aszalód, szárítsd a radiátoron, vagy alacsony hőfokra állított, ujjnyira nyitva hagyott sütőben.

Nagyon finom, nem mondja meg senki, hogy nem sült gyümölcskenyérről van szó.

Lehet bele más is rakni, pl. további magokat, szotyolát, tökmagot és aszalt gyümölcsöket.

Finom, tápláló téli csemege, de ne vigyük azért túlzásba, mert tömény. 🙂