Embereket, állatokat címkézünk … dobozolunk … öntudatlanul, és hisszük, hogy ez így természetes, hiszen a többi ember is címkéz, és dobozol… Miért is lógnánk ki a sorból?

Hiszen olyan kényelmes beállni a sorba, és bólogatni, elfogadni azt alapigazságként, amit elénk tettek olyan „tények” formájában, amikről igazán nem is gondolkodunk.

Ilyen pl. az emberek vagy állatok címkézése és kategóriákba sorolása, amivel egyébként nem is lenne baj, hiszen vannak szőke hajúak és barna hajúak, alacsonyak és magasak, nem mintha ez számítana, de a baj akkor van, amikor a címkéket helytelenül, gondolkodás nélkül aggatjuk dolgokra. Az emberek címkézéséről most nem beszélnék, hanem egy kicsit az állatokat venném előtérbe.

Igen, mivel ez egy egészségblog, a húsevésnél szeretnék kilyukadni. Kényes téma… Ha ellenérzésed van, és már most Nekem esnél, hogy ó, már megint egy vérmes állatvédő, akkor kérlek csukd be ezt az ablakot, mert nem Neked szól ez a bejegyzés. Szeretem azokat az embereket is, akik húst esznek, nem ettől függ az, hogy mit érzek egy ember iránt.

Nem is vitázni szeretnék, – gondolataidat kulturált formában viszont megoszthatod a hozzászólásoknál – csak egy gondolatmorzsát elültetni Benned/Bennetek, ami biztos már elő is került valahogyan, de nem gondolkodtál el róla, vagy nem is tudatosult. Vagy egyszerűen a kényelem jegyében elhessegetted magadtól. Nem is leszek hosszú.

Amikor húst eszel, elgondolkodtál-e azon, hogy egy állatnak, egy  volt élőlénynek a tetemét, holttestét eszed? Egy egykor élő, érző, de elpusztított, meggyilkolt élet maradványait? Vagy teljesen természetes számodra, hiszen ez ildomos, hiszen mindenki ezt teszi. Igen, a hús, az egy tetem. Egy normális esetben bomlásnak induló anyag. Egy önkényesen leölt állat teteme, amit mi saját céljainkra használunk fel. Jogunk van-e egyáltalán ehhez? Jogunk van ahhoz, hogy megöljünk egy másik lényt akkor, főként akkor, ha az nem életben maradásunkat szolgálja, csak élvezeti cikk számunkra?

Milyen érzés lenne, ha idejönne a Földre egy magasabb rendű faj, és vágóállat módjára bánnának az emberrel? Mi lennénk az eledelük? Azt csinálnának velünk, amit szeretnének? Táplálékok, élvezeti cikkek lennénk….

És mi alapján döntjük el, hogy melyik állat tetemét esszük meg? Összeborzadunk egy kínai étterem konyhája látványán, igaz? Ahol kutyák és macskák is kés alá kerülnek. Viszont nem borzadunk össze, amikor egy hentesüzletben a fellógatott csontokat és húsokat látjuk, mert az disznóból van. A disznó, a marha, a szárnyas természetes nekünk. Itt ez a szokás, elfogadjuk. A kutyusok és macskák amúgy is aranyos háziállatok, őket nem esszük meg. Mi a különbség? Hiszen ugyanúgy érző állat mindegyik.

És itt kezdődik a címkézés, ami igazából „rasszizmus” az állatokkal szemben. A macskáknál, kutyáknál piszkosabb állatot, a disznót megesszük. Mi alapján döntünk? Az íz, az élvezet alapján? Vagy az alapján, hogy mennyi van belőlük? Vagy hogy aranyos-e, tetszik-e nekem? Egyszerűen csak emberek által kialakított szokás kérdése? Mindezek a dolgok csupán önmagunk és a társadalom által kialakult címkézések, amik  – FONTOS!!! – megváltoztathatóak.

Azt mondják sokan, az ember húsevő. Elfogadtuk igazságként, és egyetlen magyarázatként azt hozták fel, hogy a fogazatunk mindenevő, valamint már az ősember is evett húst. Háát, elég kevés bizonyíték ez arra, hogy valóban mindent megegyünk. Több érv szól amellett, hogy az ember nem húsevő.

Kattints a régebbi cikkeimhez a témában, ha kíváncsi vagy rá:

http://www.fittnok.hu/category/taplalkozas/vegetarianizmus-taplalkozas

Sőt, itt még hozzátenném, hogy magunkat húsevőknek/mindenevőnek címkézzük, holott a húsevő az az állat, aki a tetemet azon frissiben, meleg véresen elfogyasztja. Aki több napos húst eszik, az már – bocsánat, nem bántani és címkézni szeretnék senkit – de dögevő…. (persze, az élelmiszeripar mindent megtesz annak érdekében, hogy a hús ne kezdjen el bomlani olyan könnyen, mint ahogy az természetes lenne, de ez nem változtat a tényen).  Sőt, legtöbb esetben még a hiénák és keselyűk is frissebb húst fogyasztanak, mint mi, emberek. Tartósítjuk rákkeltő nitritekkel, hűtjük, hogy lassabban induljon el az oszlási folyamat, így frissebbnek látszik (és mondom, csak látszik!!!) és ezek csak felszínes intézkedések. Halott ételekből csak a „halál rezgéseit” vesszük át. Halott tetemmel táplálunk élő testet…. nem ellentmondásos?

Tudom, hogy finom (amúgy kóstoltad már só nélkül, növényi fűszerek nélkül, csak úgy önmagában????), és tudom, hogy sokan gondolják, hogy akkor honnan szerezzék be a szükséges fehérjét, vasat meg egyéb olyan tápanyagokat, amik állítólag csak a húsban vannak.

Fehérjét elsősorban zöld levelűekből, hiszen a világ legnagyobb testű állatai (gorillák, elefántok) is növényevőek, és ebből szerzik be. A fehérjemítoszról pedig itt olvashatsz: http://www.fittnok.hu/feherjemitosz

Nincs olyan tápanyag, amit ne tudnánk fedezni változatos táplálkozással a növényekből. Persze, ehhez egy kis tudatosság, és odafigyelés szükséges.

El vagyunk kábítva amúgy is az ízekkel, újabb és újabb cégek versengenek finomabbnál finomabb portékáikkal, műízeikkel a fogyasztók kegyeiért. Még a vérmes macska- és kutyavédők sem tudnak lemondani a disznóhúsról. Egyik állatot szeretik, a másik állat mehet nyugodtan a vágóhídra. Hol itt a lélek? Hol itt a szeretet?

Én is sokkal jobban szeretem mondani azt, hogy mit együnk, mint azt, hogy mit ne, hiszen a tiltás,  a harc, a szembenállás negatívságot hoz életünkbe, ezt sem okosításnak szántam, csak egy röpke gondolat volt, amit megosztottam veletek, mert talán negatív érzések és indulatok nélkül is lehetne ilyenről beszélni, gondolkodni.

No, mégsem lettem olyan rövid…

Kérlek, gondolkodjatok rajta, és osszátok meg véleményeteket nyugodtan itt a hozzászólásoknál! 🙂

Legyen szép napotok! Szeretettel:

Nóra