Szinte egyértelmű, hogy a cukorbetegek és fogyókúrázók vagy szeretnék teljesen kiiktatni a cukrot étrendjükből, vagy csak mértékkel engedélyezik maguknak.

A cukor édes méreg, egy semmit nem érő antitáplálék, egy alattomos hasnyálmirigy gyilkos. Erről már született is blogomon egy cikk, és már akkor, és a cikk megírása előtt is tudtam, hogy a cukornak nincsen keresnivalója az étrendünkben. Ha nem szeretnél öngyilkos lenni fillérekből, akkor érdemes tovább olvasnod.

A könyv elolvasása után azonban úgy érzem, még tisztábban látom, hogy nemcsak az én asztalomon nincsen helye, hanem senki más asztalán sincs.

Nemcsak a cukorbetegek és fogyókúrázók étrendjében, hanem annak is erősen ajánlatos megválnia a cukortól, aki egyébként teljesen egészséges, és még nem sújtják egészségügyi problémák.

Miről is szól a könyv? Miért érdemes elolvasnod?

A könyv első felében egy kis személyes tapasztalatokkal gyarapít minket a szerző, majd a cukor történetét öleli fel egy fejezet.

Számomra igazán ez után következett a könyv igazán érdekes része, ami mégjobban megerősített abban a nézetemben, hogy a cukrot kiebrudaljam a konyhámból.

A cukoripar szinte teljesen beleette magát az emberek hétköznapjaiba, és a cukor szinte teljesen természetesnek számít sok-sok családban.  Vagy inkább úgy fogalmazhatnék, hogy szinte MINDEN családban. Brrrrrr

A könyv elolvasását ajánlom minden cukorfüggőnek, aki azt a nézetet vallja, hogy oké, de a cukor akkor is a legolcsóbb, nekem nincs pénzem drágább édesítőszerre (mézre, steviára … stb.)

Annak is ajánlom, aki már tud valamit a cukor negatív hatásairól, mert nekik is tartogat számos meglepetést a könyv.

Aki utánaolvas az egész témának, garantálom, jobban kinyílik majd a szeme a cukrot illetően, és nem lesz képes többé soha életében ezt az ártalmas anyagot használni.

Mindezen tudásanyagot továbbadva tervezek a cukor mérgező hatásaival kapcsolatban egy kis kiadványt is elkészíteni, próbálom hamarosan letölthetővé tenni.

Én többnyire steviát használok édesítésre, amit keverek egyéb természetes édesítőkkel, pl. mézzel, juharsziruppal, agavé sziruppal, datolyával, és kis mértékben xilitet (nyírfacukrot) is …

Most pedig már borzongva gondolok bele, hogy az egy főre jutó átlag cukor fogyasztás az 50 kg-mot is meghaladja!!! Még jobban beleborzadok, ha visszagondolok azokra az időkre, amikor zsákszámra, tízesével vettük a cukrot, és a családban heti 2-3 kg biztosan elfogyott (teába, süteményekbe …), néha még több is.

Néhány idézet, gondolat a könyvből:

„Az alkoholfogyasztás cukorfogyasztással kombinálva tovább rontja az agy teljesítőképességét … az alkoholisták különösen gyakran résztvevői az autóbaleseteknek, még akkor is, amikor józanok.”…

„Az lehet, hogy az élelmiszer-áruházban a cukor kínálja a legolcsóbb kalóriákat, de csak addig, amíg a rejtett költséget hozzá nem számítjuk.”

„Az élettelen cukor „dúsítása” néhány szintetikus vitaminnal maga a perverzió.”

” Amikor a keményítőt és a – például mézben és gyümölcsökben előforduló – komplex cukrokat megemészti a szervezet, azok monoszacharidoknak nevezett egyszerű cukrokra bomlanak. Ezek hasznosítható anyagok: tápanyagok. Amikor a keményítő és a különböző cukrok egyszerre kerülnek be a szervezetbe és erjedésnek indulnak, széndioxidra, ecetsavra, alkoholra és vízre bomlanak. A víz kivételével ezek nem hasznosítható anyagok, azaz mérgek. … Amikor a fehérjét megemészti a szervezet, az aminosavakra bomlik, amelyek hasznosítható anyagok: tápanyagok. Amikor a fehérje és a cukor egyszerre kerül a szervezetbe, megrothadnak, és különféle ptomainokra és leukomainokra bomlanak, amelyek nem hasznosítható anyagok: azaz mérgek.”

„Veszélyes az olyan étrend, amely nem veszi figyelembe a szénhidrátok minőségét, azt az életfontosságú különbséget, ami a természetes, finomítatlan szénhidrátok (azaz a teljes értékű gabonafélék és zöldségek) és a mesterségesen finomított szénhidrátok (például cukor és fehér liszt) között van.”

„Már egyetlen kockacukor is elég a szendvics utáni kávéban ahhoz, hogy erjedés induljon meg a gyomorban. Már egyetlen üdítő is elég arra, hogy szeszfőzés induljon meg a gyomorban.”

„Amikor a „cukor” szó egyszerre jelenti a vérben lévő glükózt és a Coca-Colában lévő szacharózt, a cukoripar jól jár, mindenki más pedig rosszul.”

„Még a finomított cukor is természetes összetevőkből készül … A heroint is reklámozhatnák úgy hogy természetes összetevőkből készül. A mák éppen olyan természetes, mint a cukorrépa. A kérdés csak az, hogy mi lesz belőle, ha az ember hozzányúl.”

„A narkósok a narkótól halnak meg. Az alkoholista is gyakran a bűneibe hal bele. DE amikor valaki cukor bluesban hal meg, a gyászolók gyakran cukrot szolgálnak fel a halotti toron. A cukormérgezés olyan szóösszetétel, amely nemigen jelenik meg nyomtatásban.”

A könyv hátoldalán található ajánló:

„Ha tényleg le akarják győzni az észak-vietnamiakat, dobjanak le rájuk egy katonai kantint. A cukor, a csokoládé és a Coca-Cola hamarabb elpusztítja őket, mint akármelyik bomba” – idéz 1965-ből egy japán filozófust William Dufty, a szerző.

Történetek a cukorról, a sörről, a szexről, ételhamisítókról, boszorkányokról és üldözőikről, orvosokról és papokról, egyszóval mindenről, ami az életben fontos.

A táplálkozásról szóló könyvek klasszikusának számító Cukor blues először 1976-ban jelent meg az Egyesült Államokban, ahol néhány év alatt több millió példányban kelt el. A könyvet igen nagyra értékelte John Lennon, aki jó barátságban volt a szerzővel és Gloria Swanson, az amerikai némafilmek koronázatlan királynője.

„Amikor azt látom, hogy valaki megfog egy kockacukrot, megrándulok, ahogy Gloria Swanson is megrándult azon a  bizonyos sajtótájékoztatón. Szeretnék az illetővel egy csendes sarokba húzódni, és elmondani, milyen könnyű legyőzni a cuko bluest.

Tekintsék most úgy, hogy egy csendes sarokba húzódtunk. Mit veszíthetnek?”

***

Te olvastad már? Neked mi a véleményed?