Szoktam aszalt, nyers krékert is készíteni, szeretem is őket, de mégis hiányzik valami belőlük, amitől azt mondom, hogy akár folyamatosan, hétről hétre, napról napra is tudnám fogyasztani.

Szeretem a ropogós dolgokat, ezért megpróbáltam ugyanazt kivitelezni, csak nem aszalva, hanem sütőben megsütve.

Az eredmény: hmmmm…. fenséges! 🙂

Akár ropi, akár pogácsa helyettesítő is lehet. Finom sajtos ízt az inaktív sörélesztő pehely ad neki, mely a harmónikus ízvilág megteremtése mellett értékes tápanyagokat is tartalmaz, úgyhogy semmiképpen nem ajánlatos kihagyni belőle.

A mennyiségeket ad hoc módra tettem egy edénybe, de nem is érdekes. A lényeg, hogy annyi őrölt lenmag legyen benne, amennyi majd összetartja, egyébként tetszés szerint variálható a hozzávalók mennyisége. Az ízesítésnek szánt sóból és sörélesztő pehelyből természetesen kevesebbet teszünk, ízlés szerint.

Hozzávalók: mandulaliszt (mandulatejből megmaradt, megszárított és kávédarálóban megőrölt őrlemény, amit folyamatosan elrakok), szőlőmag őrlemény, egész napraforgómag, egész tökmag, egész szezámmag, őrölt szezámmag, egész lenmag, őrölt lenmag (nálam arany lenmag – de barnából is lehet természetesen), himalaya só, inaktív sörélesztő pehely, csipet foszfátmentes bio sütőpor.

Elkészítés: Az összes magot és magőrleményt egy tálba teszem, megsózom, és ízesítem inaktív sörélesztő pehellyel, sütőporral majd annyi vizet adok hozzá, amennyi ahhoz elég, hogy kenhető massza legyen.

Ezt a kenhető masszát egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítom, majd enyhe pirulásig sütöm. Frissen a legfinomabb. 🙂

Bármiféle kencével, pl. avokádókrémmel megkenve, csírákkal körítve szuper eledel.

Jó étvágyat! 🙂

Még szárazon, az alapanyagok összekeverve:

Nedvesen a tepsibe simítva:

És a végeredmény: