A tonkababbal Adorján Éva: Egészséges finomságok című nyers édességes könyvében találkoztam először. Ő több receptjében használta, nagyon felcsigázott, vajon milyen lehet az ízvilága?

Rendeltem az internetről egy dobozzal. Sajnos nagyon sok helyen láttam, hogy hiánycikk, de nem lehetetlen azért beszerezni.

Ízéről, illatáról ódákat zengenek a blogok….. és csak egy csipetnyi kell belőle, hogy finom ízhatást hozzunk létre, ezt írták.

Mikor megérkezett, nagy izgalommal szippantottam a dobozba. Elsőre nem is volt olyan markáns illata, mint amilyenre számítottam. Pedig illóolajként is találkoztam már vele. Hát, az is csodálatos lehet.

Aztán ahogy térültem-fordultam, többször beleszimatoltam a dobozba… most ott tartok, hogy naponta többször beleszagolok. 🙂

Mire is hasonlít az illata? Valóban, mint ahogy olvastam, csöpp fahéj, vanília, de a legmarkánsabb illat talán olyan marcipános. Édes-kesernyés, marcipános, ami sejteti már az ízét is.

Ízvilága önmagában nem is olyan kiemelkedően izgalmas. Kicsit kesernyés, mint a keserűmandula. Csokiturmixba reszelve… merthogy reszelni kell, akkor szabadulnak fel legjobban az íz- és illataromái állítólag – nem éreztem nagyon az ízét. Csak kis mennyiség volt, de még próbálkozom majd.

Egy másik receptben: tonkababos nyers csoki szelet – a sütemény tetejére reszeltem. Így jól érezhető, finom, aromás sütemény keletkezett.

Nem ajánlott azonban túlzásba vinni ennek a fűszernek a fogyasztását mérgező kumarin tartalma miatt. A kumarin a fahéj egyik fajtájában is megtalálható, amit szintén fogyasztunk süteménybe, úgyhogy azzal is érdemes csínján bánni.

Aki utána akar olvasni a tonkababnak, az inteneten megteheti, sok cikk található róla, ami engem meglepett, hogy az USÁ-ban illegális fűszernek számít…

Ebben a cikkben nem is az volt a célom, hogy információkat adjak róla, hanem hogy megosszam illat- és íz tapasztalataimat.