Minden fogyókúrázónak talán az jelenti a legnagyobb gondot, ha egy finom falatot ott kell hagyni a tányéron.

Legyen szó otthoni étkezésről, vendégségről, vagy a házastárs/gyermek maradékáról – bizony rátör az emberre a kísértés.

Még akkor is, amikor nem érzünk semmiféle éhségérzetet.

Az ízipar manipulációja cikkben már volt szó az aromákról, a mesterséges ízesítő anyagokról, hogy ezek sokszor túlevésre kényszerítenek bennünket.

Ám nemcsak az aromákkal telezsúfolt bolti ételek, de az otthon készített finomságok, édességek, sósságok is ejthetnek minket kísértésbe.

Gyermekkoromban kifejezetten sovány kislány voltam. Most, hogy visszagondolok, valószínű rájöttem, hogy miért is nem lehetett engem egyszerűen felhizlalni. Csak nyári szünetekben egy kicsit nagymamám tudott talán reggeli kalácskákkal és egyéb finomságokkal. De otthon nem híztam.

Nagymamám mindig kedvemben járt, ami az ételeket illeti. Híztam is minden nyáron egy picit, éppen annyit, hogy beérjem a többieket súlyban. Otthon viszont nem ragadt rám. Az otthoni koszt ugyanis nem ízlett annyira. Sokszor volt apu, anyu kedvence, sokszor volt olyan a terítéken, ami nem volt annyira fogamra való. Mivel nem volt hatalmam afelett, hogy mi legyen a menü, maradt az, amit kaptam.

Aki menzán étkezik, annak is az van, amit elé tesznek. Ha ízlik, ha nem, ez van, nincs más.

Ám, amikor egy lányból feleség, háziasszony lesz, ő főz a családjának, máris megnyílik számára egy olyan hatalom, hogy ő határozza meg, hogy mi legyen a holnapi ebéd, mi legyen a reggeli-vacsora. Ez a szabadság jó is ugyan, de hátránnyal is jár alakunkra nézve.

Ugyanis, általában a háziasszonyok olyan ételt készítenek, (amit persze a család is szeret), meg persze ő is, így minden nap ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb étel kerül az asztalra.

Félreértés ne essék, nem az ízek ellen vagyok, hiszen az ízeknek is megvan a szerepük. Nem is azt mondom, hogy olyant kell főzni, amit egyáltalán nem szeretünk. Kell is a jó íz a megfelelő nyáltermelődéshez, ami pedig a jó emésztéshez kell.

Csupán azt szeretném kicsit boncolgatni, hogy a kicsit (kezdetben) íztelennek tűnő, ámde egészséges ételeket is többször asztalra tehetnénk. Egyszóval, nemcsak az ízvilágért, hanem az egészségünkért is falatoznánk egy kicsit. Nemcsak az ízlelőbimbóinkat etetnénk, hanem testünknek is kedveznénk csöppet.

Nem kell minden nap gasztronómiai remeket produkálni, a kevésbé ínycsiklandó ételeknek is megvan a szerepük, hiszen azokból nem tudjuk magunkat degeszre enni.

***

Neked mi a véleményed? Egyetértesz? Tiltakozol?