Könyvajánló: A leves hazudik






Nagy döbbenettel olvastam Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik (Az ételek szép újvilága) című könyvét.

Egy régebbi cikkemben már írtam az ízipar ármánykodásairól, és világhatalommá válásáról, ám ez a cikk csak töredéke annak, amit megtudhatsz a könyvből.

A könyv igen merészen szólal fel egyes világmárkák ellen, és bepillantást ad abba, amit mi, gyönyörű csomagolású ételekkel elkápráztatott emberek, nem látunk.

Biztos vagyok benne, hogy ezeknek az adalékanyagoknak, aromáknak  nem szabadna az élelmiszereinkben lennie. Ugyan sokan állítják, hogy teljesen ártalmatlanok, node belegondoltál, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy egy-egy újabb aromát piacra dobnak? Nyúlfarknyi. Ezen idő alatt a hosszú távú hatásokat nem lehet vizsgálni. Továbbá azt sem vizsgálja senki, hogy ezeknek az adalékanyagoknak milyen együttes hatásuk van az emberi szervezetre. Vagyis, lehet, hogy önmagában rövid távon ártalmatlan, ám más adalékanyagokkal kombinálva, együtt fogyasztva már akár okozói is lehetnek daganatos betegségeknek.

Hogy ezek az adalékanyagok, aromák miből vannak? Talán jobb, ha nem is tudjuk őket, ezt azonban senki nem fogja az orrunkra kötni, szakmai titok. A csomagoláson csak azt a szót látjuk, hogy “aroma”, ám, hogy ez mit rejt, csak az tudja, aki előállítja. Ráadásul a címkézési előírások is csak súlyosbítják a helyzetet.

Néhány idézet a könyvből:

“Az aroma lobbynak ugyanis sikerült elérnie, hogy az ilyen mesterséges keverékeket “természetazonos” aromaként jelölhessék, amennyiben ezek az anyagok a természetben már valahol előfordultak. Egy trágyadombon. Egy sziklán. Egy pillangóban.”

“A Food Ingredients Specialities (FIS) nevű svájci cégnél például mogyorómaradékokat és búzasikért vesznek, majd hozzáöntenek sósavat és nátronlúgot – és próbaképpen beleszagolnak. A készítmény lehet szalámi- vagy disznóhúsízű, üvegekbe töltik és mint ízhelyettesítőt adják el.”

“Penészgombák és talajbaktériumok gyakran kétségtelenül olcsóbb alapanyagok. A citromsavat például, amely a legfontosabb ízanyagok egyike – … e legkisebb élőlények váladékából nyerik. Ki akarna a gyárakban nehéz munkával citromot facsarni, amikor egy bacilus vagy penészgomba sokkal takarékosabban kiköpi vagy kibocsátja a friss savat?”

“Ha az anyagot csak a termék felületén használják, és a főzés során ezzel együtt felhevítik, akkor az anyag a gyártási eljárás része lesz, és nem minősül adalékanyagnak.” A felirat tehát “tiszta” marad. … A gyártóknak pedig csak ez a fontos: senki se vegye észre, hogyan csinálják, milyen mutatványokat, műanyagokat, kemikáliákat alkalmaznak.”

***

A könyv tartalomjegyzéke is jól illusztrálja azt a borzalmat, ami a modern élelmiszerek gyártásában közrejátszik.

1. Egy diszkrét világhatalom: az ízipar (Egy meglepően szerény konszern New Yorkban. Miért van szükségük a pékeknek titkosszolgálatra? Érzékcsalódás reggeltől estig, a müzlitől a spenótig. Minden nap fél kiló lombik ételíz.)

2. Szervezett  címkecsalás: a jelölési törvény (A természet adománya: a mutatvány, amely az ausztrál fűrészporból kicsalogatja az eper “természetes” aromáját. 12 = 600. Az etikett-költők akrobatikus száma: költői szabadság és a csúf igazság.)

3. A menük logikája: az ízek történetéről (Végezetül desszert, avagy a fogások kialakulásának bonyolult útja. Az ízek feltalálása. Egy Maggi nevű úr, avagy a kémia győzelme. Miért van manapság mindenből egyre nagyobb adagokra szükségünk?)

4. Az idomított gyermek: harc az apróságokért (A zöld csomók rejtélye. A kreuzbergi török gyerekek ismerik fűszereiket. Miért olyan fontos a Magginak a Mikiegér? Több horrorhirdetést a gyerekeknek! Cukorbeteg, gyenge csontú gyerekek – a kor kórjai.)

5. Kettős vakpróba: Az élelmiszer-ellenőrök tehetetlensége (Miért kellett egy hivatalnoknak munkaideje alatt szeszt égetnie? A barátságos kanadai úriember nem ismeri az ausztrál fűrészpor titkát. Minél kevesebb méreg, annál rosszabb?)

6. Íz-eltévelyedések: Tiltott húsipari módszerek fű alatti legalizálása (Miért szabad a kolbásznak zuhanyoznia? Miért folyékony manapság a füst, és miért marad a címke mégis tiszta? A szalonna végre tekintettel van a természetre és a szomszédokra.)

7. A leves hazudik: A szervezet átverése (A sült üzenete a fejnek és a hasnak. Az étel mint fétis. Téves riasztás az emésztőrendszerben: miért fontosak tulajdonképpen az ízek?  És hogyan lehet becsapni a szervezet figyelmeztető rendszerét?)

8. Kövér kutya: az ízek, mint hizlalószerek (A macskák, akik Whiskast akarnak. Miért hasonlít kutya és gazdája egyre jobban egymásra? Továbbá: az allergiás macskák most újból reménykedhetnek. Az aromák, mint hizlalószerek. Az ízipar felismerése – egy kiigazítandó helyreigazítás.)

9. Titokban diétás: Az édesítőszerek észrevétlen győzelme (Miért tanácsos savanyú uborka a hizlaláshoz? Hogyan tud a műanyag gondoskodni az édes érzésekről? A kémia áldásai: az illúziók virágzó üzlete, hamisított tanulmányok és agykárosodás)

10. Szemét álarcban: A hulladékból élelmiszer lesz (A tenger gyümölcseinek metamorfózisa, avagy hogyan alakul át a világító rák virslivé. Hogyan lesz a szennyvíztisztító hulladékából gulyás? És miért finom mégis mindez?)

11. Sokk-ó-ládék: a rejtett rizikók (Miért életveszélyes egy Lila Pause egyeseknek? Mitől halt meg olyan hirtelen a 17 éves Sarah Redding? Az orvos, mint detektív: a betegségek kiváltóinak körülményes keresése a táplálékban.)

12. Az íz-kartell: A gigászok harca az élelmiszerüzletekben (Az élelmiszerbiznisz a kriminalitás szélén. Miért kellett az amerikai FBI-nak ügynököt beépítenie az aromaiparba? Hogyan keresett egy építőanyag-vegyi cég a tojáson? Functional Food: a gyógyszeripar szakácsainak egészséges receptjei.

13. Inkább finomat: Az ízek jövője (Hogyan haragította magára egy őszinte cégvezető a háziasszonyokat? Miért luxus a levespor? A reklámról. És végezetül: az ízek visszatérése.)

***

Olvasd el a könyv hátoldalán lévő összefoglalót, már önmagában ez is érdekes.

“Vajon mi a közös a csokoládéban, a kutyaeledelekben és a szájvízben? Mi az, ami a műsajtban éppúgy benne van, mint a perecben és a fogkrémben? Egy jó adag kémiai adalékanyagokkal fűszerezve: szinte nincs termék asztalainkon és tányérjainkban a modern élelmiszer-feldolgozás közreműködése nélkül. Madártollból bonbon vagy péksütemény készíthető, zöldborsóból marcipán, baktériumból kávétejszín vagy krémsajt – az aromák segítségével minden elérhetővé válik.

Szervezetünk azonban abból él, amit elfogyaszt. Az ételek az ember számára bizonyos szempontból olyanok, mint a benzin az autó számára. Senki sem merné megkockáztatni a kísérletet, hogy autójába beletöltsön valamit, aminek ugyan benzinszaga van, de valójában víz benzinaromával. Még akkor sem, ha ez természetazonos benzimaroma.

Ételeink szép új világában a címzett valahol lemaradt. Ha ételeink csak olyanok mintha, olyan az ízük, mintha és olyan az illatuk, mintha, akkor szervezetünk is csak úgy fog működni, mintha ….”

Hans Ulrich Grimm könyve már szinte legendás beszámoló napjaink élelmiszeriparának milliárdos üzletéről. Mindegy, hogy kenyér, virsli vagy csecsemőeledel, érzékeinket manipulálják és átprogramozzák – a műételek szintjére. A botrány folyamatos, a kockázatokat senki sem ismeri.

A könyv aktualizált kiadása számos új adattal szolgál, bemutatja az ámítás szinte hihetetlen trükkjeit, és a mindinkább globálissá váló élelmiszeripar működését. Életünk egyik legfontosabb szegmenséről nyújt olyan információkat, melyeket különben csak a bennfentesek ismernek.

***

Te már olvastad? Hogy “tetszett” amit benne olvastál???? Esetleg más véleményed van? Gyere, mondd el nekünk!




Hozzászólhatsz a témához, or Hivatkozhatsz bejegyzésünkre.

Szólj hozzá, mondd el véleményed!