Egyik kedvenc könyvemmé lépett elő ez a kis kedves könyv. Nagyon megkedveltem az írót, olyan szeretettel és józanul, elfogulatlanul tud írni a témában, hogy irigylésre méltó.

John Robbins: Százévesen egészségben (Matuzsálemi kor: kivételes életerő. A titok nyitja a tudomány tükrében.) könyve nemcsak a hosszú életű népek (hunzák, abházok, vilcabambaiak, okinawaiak) táplálkozásáról szól, hanem részletesen ír a mozgás fontosságáról, és ami talán a legfontosabb az életben: a szeretet erejéről, ami meglepetésül is szolgált, hiszen én egy olyan könyvre számítottam, aki kizárólag a táplálkozást boncolgatja töviről a hegyire.

Az író egy érdekes gondolattal indít: ugyan az emberiség átlagéletkora modern civilizációs környezetben nő, mégis, sajnos sokkal tovább haldokolnak. „Míg régebben egy átlagos felnőtt életének mindössze 1 százalékát töltötte betegségben, ma azonban élete több mint 10 százalékában beteg.” Hiába élünk tovább: „Az emberi élet időhatárait kitoltuk, de az emberi egészségét nem.”

Az író, John Robbins nagy szeretettel szól a hosszú életű népekről (abházokról, a hunza törzs tagjairól, a Vilcabambában élő völgy lakóiról, és a japánban élő okinawaiakról), mégis elfogulatlanul kezeli őket. Ugyan tisztában van azzal, hogy hosszú életűek, és sokat tanulhatunk, kényelméről nem szeretne lemondani, mégsem kívánkozik oda élete hátralévő részében. Magasabb a gyermekhalandóság és a nem civilizációs betegségekből fakadó egyéb kórok is gyakoribbak ott, szegényebbek – mégis EGÉSZSÉGESEBBEK ÉS HOSSZABB ÉLETŰEK!

Mind a négy népcsoport berkein belül becsülik az öregeket, időseket. Egy idősnek sosem kell attól félnie, hogy öreg korára intézetbe dugják. Ott mindenki számíthat családja szeretetére, törődésére, gondoskodására. Az emberek biztonságban érzik magukat. Ott a kor tekintély. Minél idősebb az ember, annál megbecsültebb. Nem minden esetben tudják ugyan az ott élő aggok életkorát, mivel születésükkor még nem anyakönyvezték őket, írásos dokumentumok születésükről azokból az időkből nem maradtak fent.

Nem sietnek, nem rohannak. Hatalmas energiájuk, erejük van, még az időseknek is, sok 30-as, 40-es éveiben járó nyugati ember megirigyelhetné az ott élő 90-100 évesek fittségét, mozgékonyságát, fizikai aktivitását, erejét.

Táplálkozás tekintetében hasonlítanak egymáshoz ezek a népek. Nézzük, mi a közös bennük:

– Kalóriaszegényen táplálkoznak.

– Étrendjük gazdag szénhidrátokban (zöldségek, teljes kiőrlésű gabona, gyümölcsök).

– Táplálékaik teljes értékűek, egyáltalán nem vagy csak nagyon kis mértékben tartalmaz iparilag módosított élelmiszert (cukrot, tartósítószert, aromát, egyéb vegyi anyagot)

– Konzervek helyett a friss élelmiszert preferálják, rengeteg nyers, élő, enzimekben gazdag ételt fogyasztanak.

– Étrendjük zsírban szegény. Zsírszükségletüket elsősorban természetes forrásból fedezik: diók, magok, olajos magvak (nem pedig étolajból, margarinból, hidrogenizált zsiradékból vagy vajból)

– Fehérjeszükségletüket elsősorban növényi forrásokból fedezik (bab, borsófélék, gabona, magok)

– Étrendjük szinte egyáltalán nem (vagy csak kis mértékben) tartalmaz húst és tejterméket (pl. ünnepnapokkor)

Egy nagyon érdekes táblázat a könyvből (az amerikai és az okinawai öregek étrendjének összehasonlítása)

………………………………………………amerikaiak                                          okinawaiak

hús/szárnyasok/tojás                                29 %                                                           3 %

tejtermékek                                                    23 %                                                           2 %

gyümölcsök                                                    20 %                                                          6 %

zöldségek                                                         16 %                                                          24 %

gabonafélék                                                    11 %                                                           32 %

szója                                                                  0,5 %                                                          12 %

hal                                                                      0,5 %                                                           11 %

Civilizációs betegségek (csontritkulás, rák, szív- és érrendszeri problémák) szinte ismeretlen náluk, vagy csak nagyon ritka esetekben fordulnak elő.

Mind a három népről (abházok, vilcabambaiak, hunzák) elmondhatók az alábbi állítások:

szénhidrátból származó kalória: 65-74% között

zsírból származó kalória: 15-20 % között

proteinből/fehérjéből származó kalória: 10-15 % között

átlagos napi kcal bevitel (felnőttek) 1900 kcal

növényi összetevők százaléka az étrendben: 90-99 %

állati összetevők százaléka az étrendben: 1-10 %

sófogyasztás: csekély

cukorfogyasztás: semmi

mesterséges élelmiszer fogyasztás: semmi

elhízottság: semmi

Mind a három népcsoport nagy mennyiségben fogyaszt teljes kiőrlésű gabonát (pl. búza, árpa, hajdina, köles)

Ebben a könyvben olvashatsz a valaha készített legátfogóbb tanulmányt a táplálkozásról, azaz a kínai kutatóprogramról (a programban 650000 ezer ember dolgozott, a minta 880 millió lakos volt).- mely elsősorban a rákfajták előfordulási rátáját vizsgálta.

A kutatóprogram kapcsán „fény derült arra, hogy bizonyos betegségek gyakran hasonló gazdasági körülmények között jelennek meg. A tudósok sokáig a betegségek két osztályáról beszéltek: „a szegények betegségeiről”  (pl. tüdőbaj, tuberkulózis … stb.) és a „gazdagok betegségeiről”. „

Te ismersz valamit is ennek a hatalmas kutatóprogramnak az eredményeiből? Ugye, nem? Nem verik sajnos nagy dobra valószínűleg azért, hogy még mindig a régi, elavult, ipari ágazatoknak nagy hasznot hozó nézeteket lehessen terjeszteni.

***

Már nem a régi

Sajnos, a mai civilizáció már nagyrészt beette magát ezekbe a kis elzárt társadalmakba is, ha valaki elmegy nézelődni Hunzába, vagy az abházokhoz, Okinawára, vagy a Vilcabamba völgybe, közel sem az a kép fogja fogadni, mint még néhány évtizede. Manapság oda is kúsznak be az ipar roncsoló élelmiszerei, a betegségek ugyanúgy szaporodnak, mint „fejlett” társadalmunkban.

***

Ami a könyv vége felé meglepett, hogy a halálról, elmúlásról, küzdelmekről ír, az igazi szeretetről, melyet oly sok ember sajnos nem ismerhet meg. Nagy tanítói szavak ezek, tanítások az életről, élet értelméről, a szeretetről. Érdemes elolvasni ezeket a sorokat is a könyvben, sokszor nagyon meghatódtam!

Azok számára is tartogat a könyv választ, akik úgy érzik, minden egészséges törekvésük, igyekezetük ellenére betegséggel küzdenek.

Erre mond is az író egy elszomorító konkrét példát egy házaspárról, akik példaértékű életmódot folytattak, jógáztak, meditáltak, nem fogyasztottak cukrot, nem gyógyszerezték magukat, mozogtak … stb. egyszóval: rendkívül egészséges életmódot éltek. Mégis, a férfi rákban meghalt ötvenvalahány éves korában. Az asszony ezután elkeseredésében felhagyott eddigi táplálkozási formájával és depressziós lett, úgy érezte, becsapták.

A szerző válasza:

„Van valami gyermeki ártatlanság abban, ha valaki azt hiszi, hogy ha csak egészséges ételeket fogyaszt, soha nem lesz beteg.”

„A megfelelő étrend fontos, az egészséges táplálkozás nagyon sokat számít. De számos egyéb tényező is van az életünkben, amely komoly hatással lehet az egészségünkre. Valakit 50 évesen elvihet egy olyan bőrrák, amely egy tinédzserkori leégés következménye. A rák bizonyos fajtái – így a mell-, a méh-, a petefészek-, a prosztatarák- már az anyaméhben elkezdődhetnek, mielőtt megszületnénk, és részben függhetnek az anyák táplálkozásától és a mérgektől a környezetükben.”

Fontos, hogy tudd: „a legtökéletesebb étrendet követők is rákosak lesznek olykor.”

„Ha azért eszünk természetes ételeket, azért kocogunk, és meditálunk, mert jobban érezzük magunkat tőle, mert közelebb kerülünk általa magunkhoz, akkor még ha korábban is halunk meg, mint azt szeretnénk, nem fogjuk megbánni, hogy törődtünk magunkkal.”

„Ha egy bizonyos étrend vagy életmód ütközik azzal, amilyenek vagyunk, ha megmérgezi boldogságunkat, és pusztán azért követjük, mert nem akarunk meghalni, akkor komolyan hiszem, hogy más megközelítés után kell néznünk. Mi az értelme az alacsony koleszterinszintnek vagy a kockás hasnak, ha nem élvezzük az életet?”

Egy jó kis leírás, aminek hatására ezt a könyvet elolvastam itt olvasható.

***

A könyv hátoldalán lévő ajánló:

„John Robbins, az Amerikában élő igen jól ismert és elismert táplálkozási szakértő ezúttal legendás kultúrák étkezési szokásainak nyomába ered. Mi lehet az oka – teszi föl a kérdést – hogy a kaukázusi abházok, az Andok völgyében élő vilcabambaiak, Hunza és Okinawa lakói általában jóval hosszabb és egészségesebb életre számíthatnak, mint ami a fejlett társadalmakban megszokott?

A szerző tudományos vizsgálatok eredményeit összegezve mutatja meg, melyek azok az étrendi és életmódbeli tényezők, amelyek leginkább befolyásolhatják egészségünket és közérzetünket. Ezúttal azonban nem áll meg itt: rámutat a közösségi kapcsolatok és a szeretet fontosságára. Úgy tartja, ezek az érzelmek és kötődések nemcsak önmagukban jók, hanem jelentős mértékben felelősek az ember fizikai és szellemi egészségéért, várható élettartamáért is.

Bár a fejlett társadalmak jelenét Robbins igen sötétben ltja, könyve mégis megerősít abban: van lehetőségünk arra, hogy kézbe vegyük sorsunkat, és hosszú, egészséges életet éljünk. S hogy mit kell tennünk, ha Robbins meggyőzött bennünket? A nagyobb fejezetek végén csokorba szedett tanácsai kijelölik számunkra az utat.”

S végül hadd búcsúzzak egy szép idézettel a könyvből:

„Amikor megszülettünk, sírtunk, de a világ örvendezett. Talán tudunk úgy élni, hogy amikor meghalunk, a világ sír majd, és mi örvendünk.”

Olvasd el a könyvet! Nem fogod megbánni!